A ShuHaRi (守破離) jelentése: ez egy japán gyökerű, a harcművészetből származó fogalom, amely a mesteri szintig tartó tanulás szakaszait írja le. Maga a fogalom koncepció annyira ismert lett, hogy a nyugaton ismert vállalati filozófia, az Agile gondolatának is szerves része, magam is egy ilyen tréningen találkoztam a kifejezéssel és határoztam el, hogy a ShuHaRi japán kifejezés lényegét megpróbálom jobban megérteni. És mindez, hogy kapcsolódik a reikihez? Mindkettő japán gyökerű, és a mesterré válás folyamat egy fontos gondolat a reikiben. És ez miként is lehetséges, milyen tanulási, tapasztalási folyamaton megy át a tanítvány?
Amiért ez a téma különösen aktuális, mert az ezotéria világában egyre szélesebben terjedő nézet, hogy a fejlődést, a kívánt változást az újabb és újabb kurzusok elvégzése hozza, hogy minél hamarabb felérjünk az áhított mesteri szintre. Noha a kiválóság, a mesterré válás folyamata egy belső út, mely a gyakorlásból, a megértés, a tapasztalat különböző szintjeiből és az ebből kialakuló gyakorlatból fakad, melyet érdemes értelmezni a reiki kontextusában is.
Mi a ShuHaRi jelentése az emögött rejlő filozófia elgondolása?
Ha röviden össze akarjuk foglalni a fogalom lényegét, a ShuHaRi egy céltudatos és strukturált megközelítése a tanulási görbének, mely a végpontja egy adott készségben elért mester szint. Ennél természetesen sokkal többről van szó részleteiben… Érdemes először áttekinteni a szótagok jelentéseit:
- Shu: tanulni a hagyományból: a tanulás első lépcsőfokán a tanítvány azt teszti, pontosan lemásolja azt, amit a tanár mond. A tanuló kitartóan gyakorol, anélkül, hogy megkérdőjelezne bármit is a tanult dolgot illetően. Ha sikerült az alap készségekre szert tenni, ezután jöhet a következő lépés. A SHU szakasz filozófiájának középpontjában a hagyomány fenntartása, megvédése, megtartása áll, mely magába foglalja, hogy a tradíció tanítása megvédi a tanítványt (például, hogy önmagában kért okozzon – harcművészeteknél – ) az engedelmességet, az alázatot a módszer, a tanító személye felé, a megfigyelést, a nyitottságot a tanulásban. A vég nélküli ismétlés, a tanítás szorgalmas gyakorlása mögött az az elgondolás áll, hogy így érhető el az a szint, amikor valaki szert arra a magabiztos készségre, amikor már nem kell gondolkodnia a végrehajtás részletein. Hagyományosan a tanár, a sensei felhatalmazása, hogy a tanítvány mikor léphet a következő szintre és tehet fel már kérdéseket is…
- Ha: megtörni a hagyomány láncait: a tanulási folyamat magasabb szintje az, amikor kérdések merülnek fel a végrehajtással kapcsolatban: „miért csináljuk úgy ahogy?” Ebben lépésben már nem az instrukció, hanem a kérdésekre kapott válaszok, amik a magasabb készségszinthez vezetnek. A HA szakasz filozófiájának a középpontjában a láncok felszakadása, a tanítás értelmének a megérése, a kivételek megtalálása, új lehetséges utak technikák lehetőségének a felvetése áll. Ez látszólag egy destruktív folyamat, de kérdéseket kell feltennünk, kísérleteznünk, tapasztalnunk kell (a biztos alapokra alapozva) ahhoz, hogy egy magasabb készség szintet érjünk el. Ehhez szükséges az önreflexió is. A növekedés, a fejlődés, a tökéletesedés nem mindig egyszerű a saját kísérletezés, a kérdések, összehasonlítások sokfelé elvezhetnek. Hogy ez a szakasz meddig tart szintén egyéni.
- Ri: minden tudáson túllépni: Amikor a tanítvány megértette az összes okot és elérte a kiválóságot a témában, akkor a saját útjára lép és megpróbálhat javítani az eddigi legjobb gyakorlaton és meghaladni a mesterét. A RI szakasz filozófiájának a középpontjában, az indulás, távozás, felszabadítás, leválasztás fogalmak állnak. Ez a tanulási szakasz már túlmutat a hagyományos értelemben vett tanuláson, ebben a tanítvány már nem hallgató, sokkal inkább úttörő gyakorló, aki a saját útját járja. A tanítvány a saját háttértudásából táplálkozik, ugyanakkor saját gondolatai, tapasztalatai is vannak. Ekkor már nem szorul külső segítségre, támaszra, képes önállóan járni, fejlődni az úton, ekkor válik mesterré. Ugyanakkor ez a szakasz csak a tanulás befejezése, a tanulmány, a módszerben való elmélyedés nem ér véget.
A shuhari ugyanakkor nem egy lineáris fejlődés, sokkal inkább koncentrikus, ahol az egyes folyamatok beágyazódnak. Tehát pl. lehet Shu a Ha-n belül és Shu és Ha a Ri-n belül. Az alapok állandóak maradnak, az alkalmazás finomodik folyamatosan… és ahogy a tapasztalatok, a készségek fejlődnek úgy tanuló személyisége ízesíti, színesíti az elvégzett technikát.
Mi dolgunk van itt nyugaton a ShuHaRi filozófiával, mit tanulhatunk a megértésével?
Ha eddig eljutottál a fenti gondolatok elolvasásával, akkor lehet egy olyan benyomásod, hogy ez túl szögletes és „japánosan merev”. Ennek oka, hogy a nyugatias gondolkodás, hozzáállás a dolgokhoz sokban eltér a keleti attitűdtől. Talán ítélkezés mentesen kijelenthetjük, hogy itt nyugaton szeretjük a gyors eredményeket (kevés erőfeszítés árán). Ez a fajta attitűd az ezotéria (és így a reiki) berkeiben is jól érzékelhető.
Számos ember túl hamar szeretne „mester” lenni annak igénye nélkül, hogy bejárja a néha rögös, a sok gyakorlás, tapasztalat árán bejárható utat is. Ennek egyfajta hozadéka a felszínesség, melyet sokféleképp látunk és megfogalmazhatunk és minden esetben visszavezethető valamilyen emberi attitűd hibára, erre néhány példa:
- az alázat hiánya a módszer irányába
- az illető előbb bombáz kérdésekkel, mielőtt figyelt, befogadott volna információt
- a szorgalom hiánya, „túl fáradt vagyok gyakorolni” ; „kifogások”
- igény a fokozatokban, a tanításban való minél gyorsabb haladásra
- „én már tudom” (holott bőven lenne még mit csiszolni) vagy épp „igazából én már elég sokat tudok a témáról, csak ki kell egészíteni” hozzáállás
A shuhari filozófiáról olvasva az ember elkezdhet elgondolkodni (és önkritikát gyakorolni) a saját tanulási folyamatában és talán ami a legszembetűnőbb lehet az azzal való szembesülés is, hogy itt nyugaton nagyon szeretünk a Shu szakaszon minél hamarabb túl lenni, netán azt ki is hagyni. Mert valamit ismételni, gyakorolni a megkérdőjelezés igénye nélkül túl unalmas, nincs értelme. Valamint a tradíció megőrzése kisebb súllyal esik latba, mint keleten.
Ha valamit ki szeretnénk emelni a keleti és nyugati hozzáállás különbségéből valószínűleg az lenne – még ha más tényezőket optimálisnak is veszünk – , hogy itt nyugaton szeretünk mindent okkal, értelemmel végezni, míg keleten elfogadott indok az, hogy „mert a sensei így tanította, így csinálta” és ez egy megkérdőjelezhetetlen tény. Természetesen ez a fajta különbség, az individualitás megnyilvánulása, a kulturális közeg különbségéből fakad.
Természetesen nem várható el – és valószínű ma már pl. Japánban sincs így – hogy a tanár elmondja a tananyagot és a diákok, miután azt meghallgatták egyetlen kérdés feltevése nélkül hazamennek tanulni vagy megcsinálják a feladatot. Indiai céges kulturában is találkozni hasonló jelenséggel, hogy indiai kollégáknak lemegy az oktatás, kimennek az emailek a feladattal kapcsolatban és nincs kérdés, majd természetesen a következő alkalmon / számonkéréskor derülnek ki a hiányosságok.
Nyugati szemmel ugyanakkor fontos tanítás lehet a shuhari filozófia mélyebb megértésekor, hogy az erősebb alap készségek megszerzése a figyelés és tanár másolása által és az ebben való nagyobb türelem révén valósulhat meg, anélkül, hogy túl gyorsan tovább lépnénk a „Ha” és a „Ri” lépcsőfokokra. Ez a fajta több önmérséklet, a technika felé mutatott több alázat nagyobb elmélyedésre, a részletek nagyobb megfigyelésére adhat lehetőséget.
Mit adhat a ShuHaRi megértése a reikiben való fejlődéshez?
Ezt a japán filozófiát egyaránt lehet egy technika vagy akár a teljesen mesterré válás folyamatának példáján szemléltetni, szeretnék neked mind a kettőre példát leírni.
Technika:
A Ketsueki Kokan-ho masszázs egy a tanfolyamon oktatott relatíve összetett technika, mely bár egyáltalán nem bonyolult, a helyes végrehajtása mégis nagyon sok részleten múlik. Többek közt ez az oka annak, hogy nem találsz youtube videót a technikáról és ha meg is szerzed a technika végrehajtásának lépéseit, az csak igen nagy vonalakban fog hasonlítani, érzetre, hatásra viszont ég és föld lesz a különbség. A tradíció tisztelete és a személyes oktatásban rejlő potenciál miatt vagyok annak a híve, hogy a vérfrissítő masszázst (és úgy általában a reikit) nem lehet online tanítani…
Ha a ShuHaRi filozófiát nézzük, e technikára lefordítva ezt jelenti a tanulás és a készségfejlődés lépései.
Az első szakaszban szükséges a technika demonstrációja, vizuális megtekintése a tanár részletes magyarázatával. Még alaposabb, ha valaki fogadó félként is megtapasztalja testközelből, hogy érzetileg milyen maga a technika. Az alapos megfigyelést követően kezdődhet a technika megtanulása, mely sokkal több mint a lépések helyes sorrendje. Rengeteg részlet válik láthatóvá, tapasztalhatóvá akár a technikai elem végrehajtásának erőssége, milyen pozícióban van a kéz és attól függően hogy áll a kéz jelentős lehet az érzetbeli különbség. Néhány ember ezekre a dolgokra hamar ráérez és képes a mozdulatokat egész jól leutánozni, azonban több embernél megfigyelhető, hogy a testtartást, a kézkoordinációt illetően nem megy minden annyira zökkenő mentesen. És ez okozhat egy fusztrációt, hogy egy ennyire egyszerű dolog, hogy foghat ki az emberen? Miért nem úgy működik a kezem, ahogy akarom, miért nem vagyok képes leutánozni a tanárt? Ennél a pontnál azt gondolom nagyon fontos az az önmagunk felé gyakorolt türelem és mechanikus ismétlés mennyiség, korrigáció, majd ismétlés… mellyel túl tudunk lépni ezen a holtponton. Ez az a pont, amit a Shu filozófia tanít, hogy addig kell ismételni, míg el nem éred a helyes kivitelezést. (mely sokszor túlmutat a tanfolyami időkereten) Hogy mennyi gyakorlásra van szükség? Változó, de nekünk anno Masaki sensei, akitől a Jikiden Reikit tanultam azt mondta, min. 50-100 ismétlés után eljutsz a helyes alap készségig… ez nyugati szemmel nem kevés, de ha értjük a ShuHaRi filozófiát, akkor tudjuk, hogy míg a technika egy izommemória készségszintre eljut a gyakorlóban, az nem kevés ismétlés és akár még ennél is több gyakorlást jelent. (értelem szerűen nem egy nap alatt)
A tanulás következő szintje akkor jön el, amikor kialakul a megfelelő rutin, már nem az a kérdés mi a következő lépés, hogy kell a technikát helyesen végrehajtani. A legtöbb gyakorlóban a tanulás részeként ilyenkor fogalmazódnak meg olyan kérdések, hogy Pl.: Miért pont fentről lefele van a gerinclehúzás? A dörzsölés technikát csak a derékon lehet végezni? Miért pont azokra a pontokra kell a szimbólumot rajzolni? Miért épp három söprő mozdulatból áll összes a söprő technika? A technikának miért nem része a talp átdolgozása? Néhány kérdés a sok közül, ami gyakran felmerül, de a végrehajtás opciói ennél sokkal-sokkal szerteágazóbb lehet, ahogy haladsz a megismerés és tapasztalás és gyakorlás folyamatában. Különös módon tanárként vannak kész válaszaid a tanultak, a mennyiségi tapasztalataid tükrében, ugyanakkor előfordulhat egy-két kérdés, amire magad is csak azt tudod mondani: mert így tanultad és ez jól működik, anélkül, hogy meg tudnád okozatilag megmagyarázni. Valószínűleg itt nyugaton a kulturális különbségből fakadóan sokkal inkább akarjuk minden apró részletet illetően a miérteket, míg Japánban ennek kisebb a súlya és elég indok a tradíció, és az, hogy a tanár így tanította. A kérdések, az alternatívák felmerülése egy új nézőpontot adhat, amit segít a megértésben és a tapasztalatok mélyítésében, és visszacsatolva a hagyomány megőrzésében. És ahogy korábban elhangzott, a kérdések felmerülése annak igényét is felkeltheti, hogy ismét megfigyeljünk a tanárunk egy másik szemszögből.
Ha a tanítvány elég sokat gyakorol és egy idő után kérdéseket is feltesz egyszer megérkezik a harmadik szakaszba, amikor önállóvá válik. Érti, hogy mit miért csinál a végrehajtásában, képessé válik arra, hogy akár maga is átadja ezt a készséget, ismeri a hibákat, a buktatókat, maga is átment ezeken a folyamatokon a gyakorlás által. Miután a készség, megértés elmélyül, kialakul a saját gyakorlat. Ez nem jelenti a masszázs technika átgyúrását, vagy pl. a sorrend megváltoztatását. Sőt, a gyakorlat mennyisége hozzájárul ahhoz, az immár mester szintre kigyakorolt készségű tanítvány a megértés miatt a tradíció tisztelője és követője marad. Mivel azonban a példánál maradva a vérfrissítő masszázs is egy élő gyakorlat, ha 100 magas szintű gyakorlót összehasonlítasz, bár ugyanazt csinálják, mégis meglesz az egyedi stílus, ami végrehajtás érzetében jelentkezik. És ez így van jól azt gondolom.
A kiválóság elérése a reikiben, mint módszerben
Ha egy nagyobb koncepcióban, a reikire, mint módszerre vetítjük a ShuHaRi-t, itt is jól levezethető ez a hármas tanulási ciklus. Értelemszerűen a tanítvány különböző készségei különböző szinteken lehetnek, mozognak, így a ShuHaRi által bejárható út összetett és egymásba beágyazott.
A reiki tanfolyam általában megfeleltethető a Shu és Ha filozófiai elemnek, ahol a hallgatók megfigyelnek, gyakorolnak és kérdeznek. A képzés tematikája, időtartama ezért is kritikus mert nem elég az anyagot leadni és jegyzetben kiadni, ugyanilyen fontos a kellő gyakorlás mennyiség is, mely lehetőséget ad arra, hogy kérdések, pontosítások igénye merüljön fel. Ez egyaránt igaz a reiki mindhárom fokozatának anyagára.
Ahhoz, hogy a módszerben való elmélyedés, készségek fejlődése bekövetkezzen elengedhetetlen az otthoni reiki gyakorlás, mely inkább a Shu minőséget hordozza, míg a reiki klub a Shu és a Ha lépcsőfokot jelenti.
A Ri szint, akkor érik meg általában, amikor a hallgató a gyakorlat révén eljut arra a szintre, hogy önállóan képes egy kliens számára pl. egy kezelést elvégezni és támogatni őt a folyamatában vagy valaki már támogatás nélkül képes tanítani. Nagyon fontos gondolat azonban, hogy az adott személy ezt milyen megértés és gyakorlat tükrében teszi. Mivel a reiki relatíve elég egyszerű, rengeteg minden mechanikusan másolható, így az emberi egó révén számos példát látni önjelölt reiki mesterekre. Ahogy a fentiekben is hangsúlyoztam a nyugati türelmetlenség sokszor az oka annak, hogy „nincs idő bejárni az utat”, mely végül a minőségben, a tradíció elhagyásában látszik meg. Tapasztalat nélkül ugyanis nincs nyomvonal.
Masaki sensei azt is mondta, mennél inkább megértjük a reiki kulturális gyökereit, annál közelebb kerülhetünk a módszer mélyebb megértéséhez és megtapasztalásához, azt gondolom a ShuHaRi filozófia is egy ilyen elem, amin reiki gyakorlóként érdemes elgondolkodni.
