Amikor reikivel ismerkedő emberekkel kerülök kapcsolatba, többször kerül elő a spirituális útkeresés, mint motiváció. A legtöbb ember – beleértve magamat is – legtöbbször azért szeretne valamit megtanulni mert változtatni akar valamit az életén. Ez lehet egy külső kézzel megfogható fizikai probléma úgy (pl. betegség), mint egy jóval megfoghatatlanabb lelki, válaszokat kereső attitűd, ami sokkal inkább egy új pozitív életminőség megtalálására és megteremtésére irányul. Utóbbi az, amit spirituális útnak, spirituális útkeresésnek, spirituális fejlődésnek nevez a köznyelv. Azonban ezen az úton haladni sokszor ingoványos és sok önismereti munka, és alázat kell ahhoz, hogy elérd az áhított célt.
Mi a spiritualitás? A fogalom definíciója
Sokan teszik fel a kérdést: valójában mi a spiritualitás, és egyáltalán mit jelent a spiritualitás a rohanó 21. században? Ha a szótárat lapozzuk fel, a spirituális jelentése a lélekkel, a szellemmel kapcsolatos dolgokra utal. A hétköznapi valóságban azonban a spiritualitás jelentése messze áll a lila ködös ezotériától és a fellegekben járó miszticizmustól.
A spirituális élet lényege nem más, mint a legmagasabb szintű önismeret és a valósággal (valamint önmagaddal) való őszinte kapcsolat. Ez definiálható a tudatosságra ébredés fontos mérföldkövének.
Olyan felelősségvállalás, ahol már nem a külső körülményeket hibáztatod, hanem a saját belső munkádon és a mindennapos erőfeszítésiden keresztül teremtesz értékesebb életminőséget.
Spiritualitás útkeresés és azon haladás lényege
Minden változás először a kérdésekkel és a változtatni akarás szándékával kezdődik, de naivitás azt hinni, hogy spirituális úton járni egyet jelent a problémák csettintésre megoldásával, spirituális tanfolyamokon részt venni, spirituális technikát gyakorolni megoldás az élet minden nyűgére és bajára. Így van ez a reikivel is. Az eredmények nem jönnek feltétlen instant és látványosan, de ha visszatekintesz önmagadra 1-3-5 év távlatából könnyen megláthatod honnan hova haladt az életed, ha őszinte vagy magaddal.
Az első kérdés, amivel szembe jön veled az, hogy mit is jelent a spirituálisan élni? Mint ez a humoros videó is rávilágít, néhány ember túlzásokba esik, elsősorban azért mert ez nem külsőség, nem felvett álarc.
Sőt, spirituális útkeresőnek, úton haladónak lenni nem jeleni, hogy különb lennél az átlag embernél. Személyesen sokkal inkább úgy definiálnám ezt, mint egy őszinte kapcsolatot magaddal, az érzelmeiddel, emberi kapcsolataiddal.
Amikor képes vagy egy felsőbb, ítélkezésmentes nézőpontot felvenni, változni a szükséges irányba, letenni az egoista elképzeléseid, amikor nem sodródsz, hanem nap mint nap teszel azért, hogy pozitívvá (példát mutatóvá) váljon az életed, nos akkor jó ösvényen haladsz a spirituális úton.
Az élet egyik fontos alappillére, hogy jól érezed magad a bőrödben. Aszkézist gyakorolni, önfeláldozónak lenni egy nemes célért nap mint nap – amit szenvedésként élsz meg – nem helyes. Azonban fontos az is, hogy a „jól léted” soha nem más rovására történjen, magad erejéből tegyél, hogy neked jó legyen. A jól lét egyrészt anyagi természetű, de azt mondanám sokkal hangsúlyosabb a belső attitűd miként érzed magad a bőrödben a külső körülményeid, emberi kapcsolataid tükrében. A jól lét másik dimenziója az erőfeszítés: nem lehetsz nihil, Pató Pál sem a pozitív külső körülményeid, sem a belső attitűdöd, belső önmunkád tekintetében. Érdemes olyan reális célokat kitűzni, amiben tudsz hinni és amit lépésről lépésre képes is vagy elérni.
A spirituális úton haladás legfontosabb témái
A spirituális fejlődés érdekében az alábbi témákon érdemes dolgozni, hogy valóban tudatosabb és boldogabb életet élhess.
A múlt tüskéi, fájdalmai
Senki nem kerülheti el, hogy megbántsák, nem védhető ki minden igazságtalanság az életben. A múltat el kell fogadni, azonban nem mindegy, hogy tekintesz rá: régi, fájó és újra és újra felszakadó sebként, amit akár évtizedeken ár cipelsz… vagy dönthetsz úgy is, hogy elfogadod azt ami történt, de tanulsz az élet adta leckéből és megpróbálsz változtatni a belső attitűdödön, hogy ne ess újra ugyanabba a gödörbe.
A múlttal való szembe nézés gyakran nehéz, amikor olyan fájdalmas trauma ér, ami mélyen érinti az önbecsülésed, önképed. Pláne, ha ezek a szavak olyan ember(ek)től jön, aki közel áll hozzád.
Egyértelmű, hogy vannak helyzetek, amikor nem tudsz egy vállrándítással tovább menni, mert a kimondott szavak mélyen betalálnak: negatívan minősít, elítél és emiatt mély nyomot hagy. Az olyan ezoterikus közhelyek mint ”bocsáss meg”, ”engedd el” szólamok ilyenkor nem nagyon működnek.
Amit meg tudsz tenni, hogy megpróbálod a bántó féllel tisztázni a benned keltett rossz érzéseket. Azonban ahelyett, hogy vádaskodnál arról beszélj mi az ami fáj és miért… és számodra mi lenne az, amivel ez kompenzálható lenne. Ez lehet egy őszinte bocsánatkérés vagy annak megfogadása, hogy a másik fél jobban odafigyel a szavaira, tetteire. Persze ez csak akkor működik, ha a másik fél is komolyan gondolja. És ezzel te is leteszed ezt a terhet és többet nem hánytorgathatod fel.
Azonban a legnehezebb helyzet az, amikor a másik fél nem képes a belátásra és falakba ütközöl amikor rendeznéd a kapcsolatod vagy például már nem él az illető. Ez esetben mondhatod azt magadnak Te megtettél minden tőled telhetőt és próbáld elfogadni azt ami történt, de tégy azért hogy ez nem ismétlődjön: lépj ki ezekből a bántalmazó élethelyzetekből, emberi kapcsolatokból.
Fontos, hogy átgondold a saját szereped és felelősséged a kialakult helyzetben ezzel feloldva, hogy tovább mardosd magad. Az idő legtöbbször remek gyógyír, ami begyógyítja a sebeket. Ugyanakkor hasznos, ha valamilyen energetikai oldást is végzel magadon pl. reiki kezeléssel, ami segít elengedni az érzelmi traumával járó stresszt.
Félelmek
Legtöbbször ez az a jelentős gát, ami akadálya bármilyen jellegű fejlődésednek az életed különböző területein. Amíg szorongsz a jövőtől, a változásoktól, addig nem élheted azt az életet, ami szeretnél. Egy mondás szerint az igazi élet a komfort zónán kívül kezdődik. Ehhez belső rugalmasságra, az élet adta változások elfogadására van szükséged és az azon képességre, hogy meglásd a potenciális lehetőségeket, amit egy változás hozhat az életedben.
Nagyon sok ember toporog a langyos trutyiban kényszer kompromisszumokat kötve. Talán te is érzed azt, hogy valamilyen témában megrekedt az életed és nem találod a kiutat. A félelem a bizonytalan jövőtől normális érzés, de vajon az élethelyzet amiben most vagy nem egy lefele hajló lejtő? Ha igen, nem halogathatod a végtelenségig a helyzet megoldását.
Természetesen kapkodni, átgondolatlanul hirtelen dönteni nem bölcs dolog. De ha felismered, honnan hova kell eljutnod és látod a vég cél közti lépcsőket, máris közelebb vagy a kitűzött célhoz. Kis lépéseket kitűzve egy nagyobb változás (cél) is felosztható apróbb lépésekre, amit már megvalósítható ötletként fogsz látni.
Megteheted, hogy priorizálsz: hisz ha ég a ház, mindig a legfontosabb dolgokban kell meghozni a változást. Mondhatod, hogy most ezzel a témával nincs időd, nem tudsz foglalkozni, de ilyenkor jusson eszedbe ennek megfizeted az árát a halogatással.
Gyakran nem egyszerű eldönteni mi a helyes, melyik irányba indulj tovább. Gyakran számos lehetőség közül kell a legjobbat kiválasztani és gyakran dönteni sem egyszerű: lévén a legjobbat szeretnéd.
Azt gondolom nem mindig a legjobb a legmegfelelőbb, hanem ami számodra ideális. Másrészt figyeld meg az élethelyzet adta változás, kitűzött cél könnyen jön vagy vért kell izzadnod, hogy elérd az áhított álmot? Bár a befektetett energia mindig fontos, de megfigyelheted a könnyebb út felé könnyebb haladni is. Hallgass az intuíciódra és engedd be azt a változást az életedbe, aminek akkor helye van. Vagy ha szeretnél valamit változtatni, légy éber, hogy készen állj a lehetőségek befogadására.
A félelmek leggyakrabban az önbizalom hiányából fakadnak, azért a változástól való félelmek szoros kapcsolatban vannak az önbecsüléssel, mire is tartod képesnek magad. Ideálisan ez reális önképet jelent ahol tudod mire vagy képes, de nem is lövöd alá azt, amit elérhetsz, amit megváltoztathatsz önmagadon és élethelyzeteden.
A belső rugalmasságod növelésére ideális eszköz, ha időről időre kilépsz a komfortzónádból és valami olyasmit döntesz, olyan helyzetbe hozod magad, amit eltér az általad megszokottaktól. Tégy apró lépéseket és egyre könnyebben fogod meghozni a változások szükségességéről és azok végrehajtásáról a döntésed. Másrészt megfigyelheted, ha sikeresen végigmanőverezed magad egy beragadt élethelyzetből való kilábaláson, akkor ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülsz, sokkal könnyebben mersz váltani és kiállni önmagad boldogságáért, boldogulásáért.
Önkép
Életed elég nagyban függ attól, mit is gondolsz magadról. Milyen (rejtett) hitrendszerek határozzák meg a gondolkodásod, mindennapos cselekvéseid, milyen elvárások mentén éled az életed, kiknek akarsz megfelelni. Mennyre fontos számodra mit mondanak mások veled kapcsolatban, mennyire simulsz be egy csoport értékrendjébe vagy épp ellenkezőleg mennyire jársz külön utakat, mennyire vállalod a saját véleményed és az ezzel járó konfliktusokat.
Az önkép nagyon sok tényezős összetevőből áll, mely formálódik és változik az évek során. Először ennek nem vagy tudatában pl. a gyerekkorban, amikor jelentős részben azt gondolod magadról, amit a szüleidtől, környezetedtől hallasz önmagaddal kapcsolatban. Noha a környezeti visszajelzéseket nem lehet és nem ajánlatos kizárni az önkritika miatt, felnőtt korra már az az egészséges állapot, ha te magad állítod fel önmagad mércéit és nem mások véleményének tükrében méred kizárólagosan önmagad.
Az egészséges önkép fogalmába ép úgy beletartozik annak tudatosítása, hogy mik az erősségeid, milyen értékeket képviselsz és az is, hogy mik a gyengeségeid és milyen hibákat követsz el, amiért vállalod a következményeket és képes vagy azokat korrigálni.
Akkor van egészséges önképed, ha hiszel magadban, vannak álmaid céljaid, tudod merre szeretnél haladni és azokért aktívan is teszel. Azaz aktív részese vagy az életednek, nem passzív elszenvedője, körülményeid áldozata. Ha reális az önképed képes vagy magadat magasabb szempontból látni, reálisan látni a megvalósítható lehetőségeid és be is vagy képes engedni azokat az életedbe.
Akkor vagy hiteles, ha szilárdan kiállsz az általad képviselt értékek mellett, akár vállalva a konfliktusokat, vállalva az érzelmeid, a hibáid, amiért tudsz bocsánatot kérni és korrigálni. Ebbe az is beletartozik, hogy képes vagy a változásra, de azt nem külső nyomás, hanem belső döntés hatására teszed. Tudod azt mondani, hogy eddig ezt gondoltam, de emiatt most már ezen a véleményen vagyok.
Önképedet teljesen meghatározza az, hogy mit gondolsz önmagadról, miben vagy képes hinni önmagaddal kapcsolatban és te mennyire érzed magad komfortosan a világodban vagy épp ellenkezőleg: szenvedsz önmagadtól.
Emberi kapcsolatok és kikkel veszed körül magad
Viszonyod a környezeteddel jelentősen meghatározza, hogy érzed magad a mindennapokban. Bár a nézetkülönbség felvállalása fontos dolog, de ha az életed szinte csak konfliktusokból áll, nem biztos, hogy jó helyen kapisgálsz vagy megfelelő emberekkel veszed körbe magad. Ugyanakkor mindenre bólogatni és belesimulni egy csoportba a saját személyiséged, véleményed felvállalása nélkül szintén nem egészséges, amiben elveszted önmagad, szem elől tévesztve azokat a dolgokat, amik fontosak számodra.
Érdemes megvizsgálni, hogy mi az amiért érdemes kiállnod és mik azok az apróságok, amiket akár rá is hagyhatsz a másik félre. A „mindenben igazam van” hozzáállás megmérgezheti az emberi kapcsolataid. Az emberi kapcsolatokban tudni kell épp úgy beismerni a hibákat, mint időről időre kompromisszumokra jutni. Egy emberi kapcsolat akkor tud jól működni, ha tudsz figyelmesen hallgatni, meghallani a másik igényét, úgy adni, mint elfogadni.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy az emberi kapcsolataid egy része meghatározott, egy része választott. Nem választhatod meg a rokonságod, kis ráhatásod van kik a kollégáid, ellenben Te választod meg a párod, a közelebbi barátaid.
Utóbbi azért fontos, mert nagyon nem mindegy milyen emberek vesznek körül: akik szavaikkal lehúznak, letörik az álmaid vagy olyanok, akik támogatnak, lelkesítenek és valóban kölcsönösen őszinte a kapcsolatotok.
Az emberi kapcsolatok minősége azért fontos mert jelentős befolyással van a lehetőségeidre, önképedre és hogy hogyan érzed magad. Kivéve persze, ha magányos farkas vagy. De a legtöbb ember arra vágyik, hogy szerethessen és szeretve legyen, így nem mindegy milyen az a közeg, amiben nap mint nap az életét éli.
Másrészt a külvilággal való kapcsolatod a belső világod tükörképe. Ha belül rendben vagy, akkor az emberi kapcsolataid is rendezettek. Ez nem jelent cukormázas viszonyt mindenkivel – mert vannak emberek, akikkel nehéz kijönni és szöges ellentétes a gondolkodásuk – de ha folyton harcolnod kell az igazadért, nem biztos mindig a másikban van a hiba.
Spirituális fejlődést támogató közösség
A tradicionális spirituális módszerek gyakorlói évezredek óta közösségekbe tömörülnek, melyet egy tanító irányít. A spirituális fejlődést támogató közösség lehet valóban pozitív hatású, inspiráló a szellemi úton és közös gyakorlás sok közös csoportélményt és tapasztalatot is adhat, mely átlendíthet a nehézségeken, a motiválatlanság szakaszain. Megerősít a hitben és kitartóvá tehet a módszer gyakorlásában.
Azonban arra is van példa, hogy az un. spirituális fejlődést támogató közösség működés sokkal inkább egyfajta szekta, mely inkább az egyén kárára van: pl. a dogmatikus rendszer miatt elveszti a kapcsolatát a külvilággal, izolálódik a korábbi környezetétől, a normális értelemben vett hétköznapi lét teljesen kifordul magából.
Ez különösen olyan embereket veszélyeztet, akik bizonytalanok magukban, jelentős érzelmi sérüléseken mentek át és emiatt könnyen csúsznak bele kiszolgáltatott helyzetbe, lévén nem szilárd a személyiségük. Ezért mindenképpen figyelmeztető jel, ha egy közösség erősen kontrolláló, a guru szava megkérdőjelezhetetlen, az egyént manipulálni, irányítani akarják. Ez gyakran nem látszik elsőre vagy szelíd eszközökkel teszik a különféle hamis spirituális közösségek, ezért fontos az óvatosság.
A spirituális fejlődés szakaszai és szintjei
A spiritualitás lényegében nem más, mint tudatosságra ébredés. Bár ez az utazás rendkívül szubjektív, a spirituális ébredés szakaszai jól elkülöníthető mintázatokat követnek.
A lélekfejlődés és a szellemi fejlődés ritkán történik egyik pillanatról a másikra, sokkal inkább egy folyamat, mely az alábbi spirituális fejlődés szintjei mentén írható le:
1. A felébredés és a kiváltó ok: Ez a felismerés pillanata, hogy valamin változtatni kell. Kiválthatja egy trauma, egy betegség (ami kíméletlen szemléletváltásra kényszerít), egy inspiráló könyv, vagy egy felismeréseket hozó tanfolyam vagy épp egy személyes tapasztalás egy élethelyzetben, ami változásokat indít el az életben.
2. A tisztulási szakasz (spirituális válság): A legnehezebb, sokszor kimondottan fájdalmas fázis. A pszichológia és egyes tanítók ezt az időszakot gyakran a lélek sötét éjszakájaként vagy spirituális válságként emlegeti. Ide tartozik a régi traumák, az elavult hitrendszerek és az egóból fakadó félelmek fájdalmas lebontása. Ilyenkor szembesülsz azzal, hogy a korábbi működésed és a régi identitásod már nem szolgál téged, ami egyfajta belső összeomlással és gyászfolyamattal járhat. Megváltoztatni a múlt szokásait vagy letenni a régi tüskéket küzdelmes folyamat, de ez a válság a feltétele a valódi megújulásnak.
3. Az integráció (a tudatos cselekvés): Amikor az elméleti felismerések gyakorlattá válnak a mindennapokban. Már nemcsak olvasol róla, hanem képes vagy egészséges határokat húzni, ítélkezés nélkül szemlélni a világot, és békésebben kezeled az élet viharait. Ez az a fázis, amikor a felismerések gyakorlattá és transzformáló erővé válnak a mindennapokban és képessé válsz egy új életminőség létrehozására.
Ez ritkán történik rövid idő alatt. Sokkal inkább egy hosszabb, akár éveken át tartó folyamat, ami sok apróbb lépcsőből áll, mely gyakran nem is látványos változás. A spirituális fejlődés szakaszai sokszor több rétegű, folyamatos fejlődés szintek fázisai. Ideálisan egy végtelen folyamat, ahol folyamatosan tanulsz önmagadról és törekszel egyre jobb emberré válni és minőségibb életet élni.
A spirituális fejlődés jelei és a testi tünetek csapdája
Az interneten rengetegen kutatnak a spirituális fejlődés testi tünetei vagy a spirituális ébredés testi tünetei után, abban a reményben, hogy a krónikus kimerültségükre, alvászavaraikra vagy fizikai fájdalmaikra valamilyen magasztos vagy épp megnyugtató magyarázatot találnak.
Állj meg itt egy pillanatra és gondold át ezt a fajta naivitást. Hogy mennyire veszélyes és felelőtlen dolog egy fizikai panaszt kizárólag spirituális okokkal magyarázni, elkerülve a tünetekkel való szembenézést vagy egy szükséges orvosi vizsgálatot, beavatkozást. És ennek hiányában mekkora kockázat lehet a panaszok súlyosbodása.
Ahelyett, hogy megfoghatatlan fizikai tünetekben keresnéd a visszaigazolást, vizsgáld meg a spirituális fejlődés jeleit a saját mindennapi életminőségedben. Igazi jel az, amikor már nem másokat hibáztatsz, hanem száz százalékos felelősséget vállalsz az életedért. Jel az, amikor harmonikusabbá válnak az emberi kapcsolataid, mert megtanultál őszintén kommunikálni, és képes vagy egészséges kompromisszumokat kötni ahelyett, hogy mindenáron a saját igazadat bizonygatnád.
Spirituálisnak lenni elsősorban nem külsőség, hanem egy belső attitűd a tudatos és boldog élet felé.
A lelki fejlődés szintjei és a mindennapos tapasztalatok
Ebbe beletartozik épp úgy a kezdeti lelkesedés épp úgy, mint a letörések, vagy fásultság vagy épp azok a „gyermekbetegségek”, amin átmegy a legtöbb ember különböző tapasztalási szinteken. Vagy magad is felismered és elkerülöd e 7 rossz szokást az ezotéria világában.
Talán azt gondolhatod, hogy a belinkelt „spirituális gyerekbetegségeket” Te mind elkerülöd, de egy ember sem tökéletes és kisebb-nagyobb mértékben hibázik a mindennapokban. Sőt, az is előfordulhat, hogy a spiritualitás veszélyei c. cikkemben írt esetekre magad is látsz példát az életben.
A tudatos és tudattalan ember közt épp az a különbség, hogy míg az előbbi felismeri és kijavítja a hibáit, addig az utóbbi tudatlanul újra és újra ugyanazokat az élettapasztalat ismétléseket éli meg anélkül, hogy tanulna belőlük.
A spiritualitás nem fedő sztori az életed problémáira. A pszichológia a jelenséget spirituális elkerülésnek nevezi: ez az a gyakori csapda, amikor valaki a spirituális elveket és gyakorlatokat arra használja fel, hogy meneküljön a megoldatlan érzelmi sebei, pszichológiai problémái és a kellemetlen mindennapi konfliktusai elől.
Egy spirituális ember nem próbál a megvilágosodást hajszolva kibújni a felelősség alól. A különböző technikákat gyakorolva nem fog az életed azonnal megváltozni, sem jobbá válni. A spiritualitás nem különböző, innen-onnan összeolvasott igazságok puffogtatása, vagy épp ellenkezőleg: a „minden szép és jó” szemüveg magadra erőltetése akkor is, ha nagyon nincsenek rendben a dolgok. Ahogy a spiritualitás jegyében nem kell megalkuvónak és elnézőnek sem lenned, csak azért, hogy mindenáron „pozitív” színben tündökölhess.
Épp ellenkezőleg: a konfliktusok vállalása és önmagdért kiállás fontos dolog az életedben. Ahogy senki nem fog megmenteni önmagadtól, úgy a megvilágosodást hajszolása is hamis illúzióba ringat mindennapi problémákkal való tényleges szembenézés helyett. Spirituális úton járó emberként nem kell tökéletesnek lenned, ellenben törekedhetsz folyamatosan arra, hogy jobb ember legyél, jobb döntéseket hozz és boldog, teljes életet élhess. Ez az igazi lényeg.
A másik leggyakoribb buktató a spirituális ego kialakulása. Ez az a paradox állapot, amikor az egód észrevétlenül „eltéríti” a fejlődésedet. Ilyenkor kezded azt érezni, hogy te már felsőbbrendű, különlegesebb vagy a környezetednél, csak mert bizonyos ezoterikus könyveket olvasol, tanfolyamokra jársz, vagy „tudatosabban” élsz, mint az úgynevezett alvó tömeg. A hamis spiritualitás egyik legbiztosabb jele a gőg, a kéretlen tanácsosztogatás és mások ítélgetése. Fontos felismerni: az igazi spirituális fejlődés nem növeli a távolságot közted és a többi ember között, hanem épp ellenkezőleg, alázatra és mélyebb együttérzésre tanít.
Onnan tudod, hogy jól járod a spirituális utad, ha harmónia van úgy benned, mint a környezeteddel kapcsolatban, ha könnyen valósítod meg az álmaid, könnyen változtatsz a számodra ideális irányba. De leginkább: ha őszintén boldogan éled a mindennapokat (akár a felmerülő nehézségek ellenére)
A spirituális úton az tud gátolni, ha újra és újra visszatérsz az origóba, ha a félelmeid vagy az egód rángatnak és nem vagy hajlandó valódi erőfeszítést tenni. Ahogy szintén nem segít, ha kifogásokat gyártasz, halogatsz, ellenben másokat, a körülményeket hibáztatod saját sikertelenségedért és mások dolgaival foglalkozol (másokat akarsz megmenteni) önmagad helyett vagy épp másokhoz hasonlíthatod önmagad.
A spirituális úton való járás lényege és egyben lehetősége is a tudatosság fejlesztése. Ha rendszeresen dolgozol önmagadon, akkor fejlődni fog a megértésed és képes leszel magasabb, összetettebb szinten látni az életed. Önmagad életét járva, a céljaid valósággá válnak, mely egyben egy boldog élet megteremtéséről is szól.
Spirituális fejlődés könyv ajánló
A cikk zárásaként, engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljak két gyakorlatias, a spirituális fejlődést és önmunkát segítő könyvet, amely segít a józan megközelítés mentén támogatni ezen az ingoványos úton:
-
Szabó Judit: Spirituális fejlődés a hétköznapokban: Tökéletes választás, ha az ezotéria helyett a mindennapokban is alkalmazható, racionális iránymutatást keresel. Rávilágít arra, hogyan teheted a legapróbb hétköznapi cselekedeteidet, a munkádat és az emberi kapcsolataidat a saját fejlődésed eszközévé.
-
Eckhart Tolle: A most hatalma: Kikerülhetetlen alapmű mindazok számára, akik hajlamosak a múlt fájdalmain rágódni, vagy a bizonytalan jövőtől szorongani. Ez a könyv kíméletlen őszinteséggel mutatja meg, hogyan hozd vissza a fókuszodat az „itt és most” tiszta tudatosságába, mert a valódi béke csak a jelenben létezik. Hangoskönyvként, akár meg is hallgathatod a Youtubon!
Remélem ezen tanácsokkal immár jobban képes vagy a kezedbe venni a fejlődésed és megtenni a saját kis lépéseidet önmagadért, melyhez nagyon sok sikert kívánok!
