Különösen az ezotéria berkeiben divatos annak hangoztatása, hogy valaki spirituális vagy ilyen úton jár. Gyakran spirituális tanfolyamok végzéséhez – mint például a reiki – kötik a spiritualitást. A különféle spirituális gyakorlatokat legtöbbször azért végzik az emberek, hogy az életük kiegyensúlyozottabb, optimistább, boldogabb legyen. Az ezotériával ismerkedő emberek – külső szemlélőként – azt hihetik, hogy a spiritualitás egy magasztos eszme, ami által ki lehet emelkedni a szürkeségből és maguktól megoldódnak az érzelmi / emberi konfliktus problémák. Mit jelent az igazi spiritualitás? Erre a kérdésre keresi a választ ez az írás.
Mi a spiritualitás jelentése, a spirituális élet lényege?
A Pallas Nagy Lexikona így definiálja ezt a fogalmat: “Világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve“. A magyarázat kiemeli, hogy “A spiritualitás több vallás közös alapelvét is jelenti, de nem a vallás gyakorlása. (…) A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való – nem öncélú – hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál” (…) A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell, hogy legyen, mint a természet véletlen egyszeri és megismételhetetlen játéka.”
A saját értelmezésemben a spiritualitás maga a tudatosság a belső világomat (érzelmek) és céljaimat illetően. Úgy élni, hogy az önzés helyett a környezetem szempontjait is figyelembe veszem, a szavaim és a tetteim pozitívak legyenek és másokat is szolgáljanak. Számomra ez egy folyamatos törekvés. A spiritualitás ugyanis nem azt jelenti, hogy nem lehet hibázni, és nem kell tökéletesnek lenni sem. Sőt, sokkal őszintébb, ha az ember felvállalja a negatív érzelmeit, a konfliktusos helyzeteket, a hibákat amit elkövetett, mintha tökéletes Mester képében tetszeleg.
Ehhez nem kellenek spirituális könyvek, kurzusok, – így reiki tanfolyam se – csupán hétköznapi önismeretre van szükség, hogy reálisan lásd önmagad. Önmagad vizsgálata soha nem egyszerű, mert felszínre kerülnek előbb-utóbb azok a rejtett dolgok, mivel talán nem szívesen nézel szembe. De az igazság ott van akkor is, ha homokba dugod a fejed.
A spirituális élet lényege az alábbi kérdésekkel való munka és elmélkedés:
- Milyen gondolatok határozzák meg a mindennapjaid, hogyan látod önmagad és a saját életed? Hálás vagy azokért a dolgokért, amit kaptál az élettől?
- Milyenek a szavaid a hétköznapokban? Képes vagy-e pozitívan vagy semlegesen reagálni a téged felkavaró dolgokra is? A kommunikációd alárendelt, fölényes vagy egyenrangú?
- Tetteid csak a saját érdekeid szolgálják vagy képes vagy mások boldogulásáért is tenni?
- Milyen a kapcsolatod a környezeteddel? (szülők, testvérek, rokonok, barátok, idegen emberek) Milyen érzésed van, ha egyenként rájuk gondolsz? Vannak előítéleteid? Képes vagy épp úgy megbocsátani, ahogy bocsánatot kérni?
- Milyen (világi és spirituális) céljaid vannak? Tudatosan irányítod az életed vagy sodródsz?
Ugyanakkor a spirituális útkeresés és fejlődés nem mindig egyszerű és lineáris fejlődés. Vannak időszakok, amikor jobban az egyensúlyod középpontjában vagy, máskor nagyobbak az érzlemi, gondolati kilengések, nem sikerül a belső békét fenntartani. Vannak tapasztalások, “aha” élmények, ráébredések, melyek formálják a tudatosságod és ezen keresztül azt, ahogy a mindennapokban létezel, gondolkozol, cselekszel. Ez ideálisan egy önreflexió, aminek eredményeképpen ráébredsz egyre több nem tudatos szokásodra és egyre inkább képessé válsz úgy irányítani az életed, ami belső harmóniához vezet.
Min múlik a boldogság megtapasztalása? Avagy spirituális tudatosság az életben
A minőségi életváltozáshoz – avagy az igazi boldogság megtapasztalásához – nem elég tudati szinten elgondolkodni a fenti kérdéseken, nézőpont váltás is szükséges.
Ez a spirituális tudatosság lényege.
Minél jobban képes vagy megváltoztatni a saját nézőpontod, annál közelebb kerülsz, hogy megtapasztald az élet naposabb felét. Ez több örömet, nevetést, belső békét fog jelenteni a mindennapokban. Azok az energiák, melyeket régen érzelmi konfliktusokra / aggódásra pazaroltál, felszabadulnak.
Sokan panaszkodnak arra, hogy jelen pillanatban nem abban az élethelyzetben vannak, mint amire vágynak. Fásultak az életben, mókuskeréknek látják az életüket, mely a folyamatos szenvedés forrása.
Ez lehet egy nem ideális munkahely, anyagi nehézségek, vagy egy megromlott párkapcsolat, céltalanság, kiégés. Azonban bármi lehet a szenvedés forrása: ami az egyik embernek jelentéktelen zavaró tényező, az a másik mázsás nehezék.
Az életben a nagy fordulatok általában akkor következnek be, ha önmagunkon tudatosan gyökerestül megváltoztatunk valamit vagy ha egy súlyos trauma helyzetén keresztül kénytelenek vagyunk átértékelni az életünk. Belátható, hogy a második változat a nehezebb élethelyzet, ezért, ha lehet menj elébe a folyamatoknak!
Ugyanakkor minden jelentős sorsfordulat magába hordozza a pozitív változás lehetőségét is. Az egyetlen kérdés, hogyan látod önmagad, mennyire van reális rálátásod a kialakult a helyzetre, képes vagy-e újra bízni önmagadban és új nézőpontból folytatni az életed vagy passzívan elszenveded a nem várt eseményt. Az idő pedig meg fogja mutatni, hogy jól vagy rosszul döntöttél, mit tanultál az adott élethelyzetből, főleg, ha elkerülted a spirituális út kisiklásait.
