Mit jelent az igazi spiritualitás?

Különösen az ezotéria berkeiben divatos annak hangoztatása, hogy valaki spirituális, vagy ilyen úton jár. Gyakran spirituális tanfolyamok végzéséhez – mint például a reiki – kötik a spiritualitást, azt remélve, hogy ettől az életük azonnal kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz. Külső szemlélőként sokan azt hihetik, hogy ez egy magasztos eszme, ami által ki lehet emelkedni a szürkeségből, és maguktól megoldódnak az érzelmi és emberi konfliktusok. De mit jelent az igazi spiritualitás a hétköznapokban? Erre a kérdésre keresi a választ ez az írás.

Mi a spiritualitás szó jelentése, a spirituális élet lényege?

Ha hivatalos definíciót keresünk arra, hogy mi az a spiritualitás, a Pallas Nagy Lexikona így fogalmaz: : „Világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve„. A magyarázat kiemeli, hogy „A spiritualitás több vallás közös alapelvét is jelenti, de nem a vallás gyakorlása. (…) A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való – nem öncélú – hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál” (…) A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell, hogy legyen, mint a természet véletlen egyszeri és megismételhetetlen játéka.”

Gyakran felmerülő kérdés, hogy mi a spirituális szó jelentése?  A spirituális szó gyökere, a latin spiritus szóból ered és fuvallatot, lélegzetet jelent és sok nyugati nyelv is átvette pl. az angolban találkozhatsz a „spirit” kifejezéssel, mely szellemet jelent. A magyarban hasonló jelentéstartalommal bír a szellem és a lélek, de nem teljesen azonos. Tehát, amikor spirituális dolgok kerülnek szóba, akkor arra utalunk, hogy nem anyagi, fizikai dolgokról van szó, hanem ami az emberi lélekkel, szellemmel kapcsolódik. Ez általában megfoghatatlan, sokszor misztikus. Ez lehet vallásos jellegű vagy akár ezoterikus megközelítésű ki-ki hitvilága szerint.

De mit jelent spirituális embernek lenni a hétköznapokban? Mi a spiritualitás lényege? A saját értelmezésemben maga a tudatosság a belső világomat (érzelmek) és céljaimat illetően. Úgy élni, hogy az önzés helyett a környezetem szempontjait is figyelembe veszem, a szavaim és a tetteim összhangban legyenek és másokat is szolgáljanak. Számomra ez egy folyamatos törekvés.

A spirituális élet lényege nem hibátlanság. Nem kell tökéletesnek lenni sem. Sőt, sokkal őszintébb, ha felvállalod a negatív érzelmeidet, a konfliktusos helyzeteidet és a hibáidat, mintha egy tévedhetetlen „Mester” képében tetszelegnél. Aki a szlengesített spiri jelentése alatt elrugaszkodott „lila ködöt” ért, az nagyon messze jár a valóságtól.

Mi a különbség? Ezotéria, spiritualitás és okkultizmus

Sokszor elég nagy a fogalmi zavar az interneten. Sokan egy kalap alá veszik ezeket a szavakat, pedig jelentős különbség van köztük:

• Az ezotéria jelentése: A görög esoterikos szóból ered, jelentése „belső”, a beavatottak számára fenntartott, rejtett tudás. Az ezotéria spiritualitás nélkül gyakran csak elméleti, lexikális tudás marad, míg a spirituális ezotéria igyekszik a rejtett tanításokat a belső fejlődés szolgálatába állítani.

• A spiritiszta jelentése és az okkultizmus: Sokan a spiritualitást összekeverik a szellemidézéssel és azt kutatják, hogy mi egy entitás spirituális jelentése vagy milyen információkat lehet így lecsatornázni. Fontos tisztázni: a szellemlényekkel, entitásokkal való foglalkozás a spiritizmus és az okkultizmus (titkos, természetfeletti erők) asztala, aminek semmi köze a belső önismerethez és a tudatosságra törekvő spirituális élethez.

A valódi, az a „hétköznapi” spiritualitás

A belső fejlődést szem előtt tartó mindennapos spiritualitáshoz nem kellenek speciális könyvek, kurzusok, – így reiki tanfolyam se – csupán hétköznapi önismeretre van szükség, hogy reálisan lásd önmagad. Önmagad vizsgálata soha nem egyszerű, mert felszínre kerülnek előbb-utóbb azok a rejtett dolgok, mivel talán nem szívesen nézel szembe. De az igazság ott van akkor is, ha homokba dugod a fejed.

A spirituális élet lényege az alábbi kérdésekkel való munka és elmélkedés:

• Milyen gondolatok határozzák meg a mindennapjaid, hogyan látod önmagad és a saját életed? Hálás vagy azokért a dolgokért, amit kaptál az élettől?
• Milyenek a szavaid a hétköznapokban? Képes vagy-e pozitívan vagy semlegesen reagálni a téged felkavaró dolgokra is? A kommunikációd alárendelt, fölényes vagy egyenrangú
• Tetteid csak a saját érdekeid szolgálják vagy képes vagy mások boldogulásáért is tenni?
• Milyen a kapcsolatod a környezeteddel? (szülők, testvérek, rokonok, barátok, idegen emberek) Milyen érzésed van, ha egyenként rájuk gondolsz? Vannak előítéleteid? Képes vagy épp úgy megbocsátani, ahogy bocsánatot kérni?
• Milyen (világi és spirituális) céljaid vannak? Tudatosan irányítod az életed vagy sodródsz?

Ugyanakkor a spirituális útkeresés és fejlődés nem mindig egyszerű és lineáris fejlődés. Vannak időszakok, amikor jobban az egyensúlyod középpontjában vagy, máskor nagyobbak az érzlemi, gondolati kilengések, nem sikerül a belső békét fenntartani. Vannak tapasztalások, „aha” élmények, ráébredések, melyek formálják a tudatosságod és ezen keresztül azt, ahogy a mindennapokban létezel, gondolkozol, cselekszel. Ez ideálisan egy önreflexió, aminek eredményeképpen ráébredsz egyre több nem tudatos szokásodra és egyre inkább képessé válsz úgy irányítani az életed, ami belső harmóniához vezet.

A spiritualitás 4 alapelve és a gyakorlati elfogadás

Amikor az élet súlya a vállunkra nehezedik, hajlamosak vagyunk elveszni a „mi lett volna, ha” kérdések útvesztőjében. Cipeljük a múlt sérelmeit, szorongunk a jövő bizonytalanságán, és közben elfelejtünk békét kötni az egyetlen dologgal, ami valóban a miénk: a jelennel. A keleti spirituális tanítások – különösen az indiai filozófia – hivatkoznak egy rendkívül egyszerű, mégis mély bölcsességre, amely óriási segítséget nyújt a mindennapi nehézségek elfogadásában. A spiritualitás 4 alapelve a következőképpen hangzik és melyről nézhetsz egy szemléletes mini videót is:

1. Bárkivel is találkozol, ő a megfelelő személy: Nincsenek véletlen találkozások. Mindenki, aki belép az életedbe, azért van ott, hogy tanítson neked valamit. A fájdalmas kapcsolatok legtöbbször a határaink meghúzására és az önbecsülésre tanítanak, a támogatók pedig a szeretet tiszta befogadására. Senki sem tévedésből lépett be a történetedbe; mindannyian a te belső fejlődésedet és ébredésedet szolgálták. Ez segít más nézőpontból rá-tekinteni a múltbeli kapcsolatokra.

2. Bármi is történt, az volt az egyetlen dolog, ami történhetett: Nincs értelme a „mi lett volna, ha…” rágódásnak. A helyzet úgy volt tökéletes a fejlődésed szempontjából, ahogy megtörtént. Ez a második alapelv óriási terhet vesz le a válladról: arra kér, hogy végre bocsáss meg önmagadnak. Az akkori tudatosságoddal, az akkori sebeiddel és képességeiddel pontosan azt a döntést hoztad, amit abban a pillanatban meghozhattál. Tanulj a múlt hibáiból és törekedj bölcsebb döntésekre hasonló helyzetekben.

3. Amikor valami elkezdődik, az a megfelelő idő: Rohanó világunkban, ahol folyton másokhoz mérjük magunkat, gyakran azt érezzük, hogy le vagyunk maradva. Későn találtuk meg a hivatásunkat, későn érkezett a szerelem, későn ébredtünk rá a saját értékeinkre. Minden akkor kezdődik el az életedben, amikor belsőleg készen állsz rá. Bízz a saját belső időzítésedben, és engedd el a görcsös akarást, ellenben tegyél meg mindent, hogy a feltételek adottak legyenek és ne csak várd a csodát.

4. Ami véget ért, az véget ért: Mi, emberek, a lelkünk mélyén rettegünk az elengedéstől. Foggal-körömmel kapaszkodunk a kihűlt kapcsolatokba, a már nem szolgáló munkahelyekbe, a régi énünkbe, mert félünk az űrtől, ami utánuk marad. Ha valaminek (egy kapcsolatnak, egy munkának) vége szakad, az a fejlődésedet szolgálja. El kell engedni, és tovább kell lépni. Mert csak a tiszta, üres, felszabadult térbe tud megérkezni az új; az a csoda, ami már a te jelenlegi, fejlettebb énedhez illik. Vizsgáld meg az adott helyzetet és lásd, hogy ami véget ért, helyére egy új lehetőség léphet be, ami akár jobb is lehet, mint amihez eddig ragaszkodtál.

Spirituális gyógyítás: mit tesz egy spirituális gyógyító?

Amikor testileg vagy lelkileg sebezhetők vagyunk, fájdalmakkal küzdünk, teljesen természetes emberi reakció, hogy vágyunk valakire, aki segít levenni a terhet a vállunkról, egy spirituális gyógyító ebben tud támogatást adni. Azonban gyakori tévedés, hogy az ilyen gyógyító emberek egyfajta megmentők, akik helyettünk megoldják a problémákat vagy elmulasztják a betegségeket, ami mi magunk építettünk a mindennapok szokásaival. Az igazi spirituális gyógyítás ennél sokkal szelídebb és egyben sokkal mélyebb folyamat.

A spirituális energia jelentése – mely definiálható Univerzális Energiaként – nem egy kívülről ránk kényszerített, manipulatív erő. A segítő személy „csupán” egy tiszta csatorna. Képzeld el úgy, mint valakit, aki egy sötét szobában meggyújt egy lámpást, leül melléd, és fogja a kezed és közvetíti azt a tiszta energiát, ami feloldja a blokkokat.

És pontosan ebben a megtartó, csendes térben történik a csoda. Amikor megkapod ezt az energiát, a te saját szervezeted, a te saját lelked kapja meg a hiányzó erőt ahhoz, hogy beindítsa a saját öngyógyító folyamatait, a finom változásokat az életedben.

Ahhoz viszont, hogy ez a folyamat igazán tartós legyen, előbb-utóbb elengedhetetlen a saját belső, spirituális munkád is: a szelíd szembenézés a félelmeiddel, a sebeiddel és azokkal a berögzült mintákkal, amik a betegséget vagy az életbeni elakadást létrehozták.

Spirituális tudatosság az életben – a boldogság kulcsa

A mindennapi belső kérdések, vívódások megválaszolása azonban önmagában nem elég: nézőpontváltás szükséges, amit ma a modern spirituális pszichológia is egyre inkább hangsúlyoz. Egy kiegyensúlyozott spirituális személyiség ismérve, hogy képes megváltoztatni a saját reakcióit. A tudatos jelenlét avagy mindfulness segít a negatív érzelmek tudatosításában és azok elengedésében.

Sokan fásultak, mókuskeréknek látják az életüket (egy nem ideális munkahely vagy megromlott párkapcsolat miatt). Az életben a nagy fordulatok általában akkor következnek be, ha önmagunkon tudatosan, gyökerestül megváltoztatunk vagy átértékelünk valamit. Ez akár lehet egy súlyos trauma vagy életbeli változás, ami meghozz ezt a változást. Belátható, hogy a második a nehezebb út.

Ha a mindennapokban gyakorlod a tudatosságot (például napi 10 perc csendes reflexióval, légzésfigyeléssel vagy a reiki 5 alapelvének integrálásával), elébe mehetsz a folyamatoknak. Azok az energiák, melyeket régen érzelmi és emberi konfliktusokra / aggódásra pazaroltál, felszabadulnak. Minél jobban képes vagy megváltoztatni a saját nézőpontod, annál közelebb kerülsz, hogy megtapasztald az élet naposabb felét. Ez a spirituális tudatosság lényege, ami elvezet a valódi boldogság megtapasztalásához az életben.

Itt meg kell említeni a közbeszédben gyakran említett spiritualitás veszélyei témakört, ami egyfajta félreértelmezése a témának. A leggyakoribb csapda a toxikus pozitivitás és a pszichológiai problémák elől való menekülés. Ha ebben a fejlődési folyamatról szeretnél több hasznos infót, ajánlom a figyelmedbe a spirituális fejlődés szakaszai és jeleit bemutató írásom, mert ez egy buktatókkal teli, izgalmas út.

Minden jelentős sorsfordulat magába hordozza a pozitív változás lehetőségét is. Az egyetlen kérdés, hogyan látod önmagad, mennyire van reális rálátásod a kialakult a helyzetre, képes vagy-e újra bízni önmagadban és új nézőpontból folytatni az életed vagy passzívan elszenveded a nem várt eseményt. Az idő pedig meg fogja mutatni, hogy jól vagy rosszul döntöttél, mit tanultál az adott élethelyzetből.