Sokan gondolják, hogy a spiritualitás csupa pozitív dolgokkal körülvett jelenség. Ez általában így is van: nagyon sok pozitív emberrel, módszerrel, gondolattal találkozhat, aki még csak most indult el a tudatosság és az önmegismerés útján. DE szükséges beszélni a spiritualitással járó negatív jelenségekről is (melyek a legtöbbször az emberi gyengeség és ego termékei). Feltehető a kérdés, hogy miként lehet kivédeni/elkerülni az alább felsorolásra kerülő ezoterikus körökben fellelhető spirituális személyiség anomáliákat? Milyen veszélyei vannak a spiri-ezo világnak? Először is, jó ha olvasol róluk, majd átgondolod és önvizsgálatot tartasz, hogy találkoztál-e már ilyennel / jelen van-e benned ezen jellemző és mi a helyes megoldás?
1. „Gyorséttermi” spiritualitás
Nem véletlen a szó: gyorséttermi. Ezen szó szimbolizálja leginkább modern társadalmunk elvárását: gyorsan, könnyen és olcsón fogyasztani valamit, azonnali eredménnyel. Sajnos a spirituális módszereket is utolérte ez a fajta szemléletmód, mely könnyen, kevés idő és energia befektetéssel járó jelentős eredményeket kecsegtet.
Szükséges beszélni a gyorstalpaló tanfolyamokról, melyek közös jellemzője, hogy az olcsóságért cserébe, jelentősen lecsípett tanfolyami időkeretet, hiányos ismeret és készség átadást kínál... ez kéz a kézben jár az irreális ígéreteket követő csalódottsággal… mely gyakran vezet a kidobott pénzt kudarcénak érzéséhez. A valódi ezotéria mély tudást kínál, ez nem megy egyik pillanatról a másikra
Ne legyen kétséged: a szellemi úton is keményen meg kell dolgoznod az eredményekért, hogy a belső átalakulás megtörténjen.
2. Álspiritualitás
Amikor valaki a külsőségekben próbál spirituálisnak tűnni, gyakran bizonyosodik be ennek az ellenkezője a tetteiben. Lehet ez óriási meditációs mála a nyakban, lehet úgy öltözködni mint egy spirituális/vallási csoport követője, lehetnek nyájasak és magasztosak a szavak, mindez legtöbbször csupán a felszín. A valódi lényed akkor mutatkozik meg, amikor kizökkenve a megszokott komfort zónádból önkéntelenül saját magad adod. Spirituálisnak lenni a tanítások mindennapokban történő élését jelenti. Akkor vagy valódi spirituális személyiség, amikor minden szavadban és tettedben önazonos vagy.
3. Zavaros motivációk
A legtöbb ember a szellemi útra lépve általában tiszta célokat fogalmaz meg magában: pl. növekedés a tudatosságban, lelki tisztaság, pozitív gondolkodás és tettek, stb. A probléma akkor kezdődik amikor ezek a motivációk egybemosódnak olyan vágyakkal mint vágy hogy szeressenek, hogy ez kitöltse a belső ürességed vagy olyan meggyőződés mely azt mondja a spirituális út eltörli az életedből a szenvedést vagy a szellemi út által több, különlegesebb vagy mint az átlag ember. Tisztán megfogalmazva a céljaid és azok mellett kitartva hamarabb célba érsz.
4. Elragadtatva lenni a spirituális tapasztalatoktól
Úton lenni, azt jelenti tapasztalni. Amikor valamilyen spirituális módszert gyakorolsz, előbb-utóbb szembe találkozhatsz különleges tapasztalatokkal/élményekkel, melyek bár lehetnek további gyakorlásra inspirálók, épp úgy lehetnek az egó hizlalói valamilyen szint/képesség a birtokában. Amikor valaki azonosul ezekkel az élményekkel, akkor jöhetnek olyan csalóka gondolatok, hogy valaki megvilágosodott vagy spirituális tanító.
5. Spirituális személyiség az EGO fogságában
Ez a jelenség akkor tapasztalható, amikor az egoista személyiség szerkezete mélyen beleágyazódik a spirituális elgondolásokba. Az eredmény egy olyan egyéniség, akiről lepattan minden kritika, jó szándékú konstruktív visszajelzés. Az ilyen ember szentül meg vagy győződve saját csalhatatlan igazában, melyet különféleképpen igazol „spirituális” elméletei szerint. Ez a fajta viselkedés a spirituális növekedés egyik legnagyobb gátja.
6. Spirituális tanítók tömeges képzése
Úgy tartják az igény kitermeli a kínálatot, azonban ez gyakran mennyiségi, a minőséggel szemben. Számos trendi spirituális iskola van, aki olyan emberek sokaságát termeli ki, akik megvilágosodottnak, mesternek, jelenlegi szintjüknél sokkal többre tartónak vélik magukat. Majd ugyanezen emberek hasonló futószalag rendszerrel képeznek hasonló embereket… Félreértés ne essék: nem kell megvilágosodottnak, Mesterré válni ahhoz, hogy egy módszer lelkiismeretes és jó oktatójává váljon valaki. Azonban hamis illúziót hinteni az instant mesterré válásról igencsak megkérdőjelezhető.
7. Spirituális büszkeség
Ez a fajta gőg akkor jelentkezik, miután valaki éveken át kemény erőfeszítéssel gyakorolt és ténylegesen el is érte egy szintjét a spirituális bölcsességnek vagy tudatosságnak. Azonban ezen szintet elérve a személy elveszíti a motivációt és a spirituális fejlődése stagnálássá vagy lassú hanyatlássá válik. Abban is megnyilvánulhat e spirituális büszkeség, amikor valaki magát másoknál szellemileg magasabbra tartja, csupán azért mert lelki utat gyakorol.
8. Csoportszellem
Egy közösséghez csatlakozva megtörténhet, hogy az egyén elveszíti saját identitását, gondolatait és csak az lesz az egyetlen helyes és iránymutató, amit a csoport követ. Ez gyakran párosul kritikus látásmóddal, ami kívül esik a csoport értékrendjén. Ez a fajta gondolkodásmód nagyon beszűkíti a látásmódot, megmérgezi az emberi kapcsolatokat (szélsőséges esetben fel is bontja) az egyén képtelenné válik beilleszkedni a mindennapi életbe, csak a csoportban érzi magát biztonságban és elfogadva. Feltehető a kérdés, hogy a csoport által befolyásolt ilyen hatás mennyire egészséges…
9. Spirituális kiválasztottság érzése
Ez az aspektus nemcsak személyre, hanem csoportokra is jellemző lehet, mely minden esetben azon alapul, hogy az adott egyén vagy közösség több mint mások. Ugyanis óriási különbség van azon felismerés között, hogy valaki megtalálta a számára helyes utat vagy megtalálta az egyetlen és kizárólagos eszmét. (mely jobb, több, mint más és azt gyakorolva maga a személy is kitűnik az átlagból)
10. „Megérkeztem”
Ezen fajta gondolkodásnak megvan az az ereje, hogy teljesen leállítsa a spirituális fejlődést. Van egy olyan elmélet, hogy a „megérkeztem” a spirituális út végső célja. Ugyanakkor a lelki fejlődés határa sokkal inkább addig a határig ér, meddig képes a psziché ezt a „megérkeztem” érzetet félreállítani. A spirituális út végtelen, mely folyamatos tapasztalásból és tanulásból áll (életeken át). Mindig van hova fejlődni, csiszolódni, noha ezt nem mindenki ismeri el. A lényeg a belső béke és harmónia megteremtése, melyért sose lehet eleget tenni vagy ha már megvan, szükséggé válik, hogy mások is részesülhessenek ezen áldásból, mely így egy véget nem érő körforgás és fejlődési folyamat az egyén és társadalom számára.
