A Kurama-hegy név, japánul (鞍馬山, Kurama-yama) sok reiki gyakorló fülében cseng ismerősen. Ez az a szent hely, ahol Mikao Usui 1922-ben 21 napon át böjtölt és megtapasztalva a megvilágosodottság állapotát, különös szellemi gyógyító erő ébredt fel benne, mely elvezetett a reiki módszerének kidolgozásához. Jóval kevésbé ismert azonban ennek a helynek a története és az a szellemi háttér, ami ami a heggyel kapcsolatos, melyet e írás törekszik pótolni.
A Kurama-hegy története és misztikuma
A középkori japán fővárosától, Kyototól északra, egy nagy villamoshoz hasonló vonattal húsz percnyi utazásra található a nagy kiterjedésű Kurama-hegy, melyet évszázados korú cédrus és japánciprus fák borítanak. A számos szent templom mellett a hely különleges vonzerejét a hegy rendkívüli energiája és a hosszú orrú, szárnyas démonok, a tenguk meglátogatása nyújtják.
A Kurama-hegy, azonban nem csak egy hétköznapi természeti forma, hanem egyfajta védelmező, amit Kyotót megvédi északi negatív energiáktól. Amikor a 8. század végén Japánban új fővárost választottak Kyoto (régi, nevén: Heian-kyo), a feng-shui szabályait követve esett a választás erre a helyre. A kínai geomágusok arra a tényre figyeltek, hogya Kamo folyó északról (a kínaiak számára hagyományosan a legveszélyesebb irányból) érkező gyönyörű völgyét a Kurama magas dombja védi a rossz energiától. A japánok azonban úgy gondolják, hogy a Kurama, mint misztikus védelmező, sokkal ősibb eredetű, mint Kyoto története.
A Shinto szentélyek, majd később a Tendai és a Shingon ezoterikus iskolák buddhista templomai már a Kyoto (Heian-kyo) megalapítása előtt megjelentek a hegyen és puszta létezésükkel erősítették a hely titokzatos, de a főváros számára létfontosságú hírnevét. A Kurama-hegy lakóiról szóló történetek a városlakók folklórjának részévé váltak. Ezekben a történetekben természetesen a tenguról szóló legendák kapták a fő helyet. Kik a tenguk?
A „tengu” szó szerint „mennyei kutyát” jelent, egyfajta emberi démon a Shinto mitológia egyik szereplője, de kínai szárnyas „rókakutya” Tiangou-tól is eredeztethető a Tengu őse. Japánban különösen népszerűvé váltak a mesék által. A tenguk egyrészt az emberekkel szemben álltak, veszélyesek voltak rájuk nézve és az emberek kerülték őket (ahogy az emberek is kerülték magukat a tengukat). A hatalmas orrú, hátuk mögött szárnyakat viselő démonoknak tulajdonítottak minden rosszat, ami a távoli hegyvidéki területeken és mindenekelőtt itt – a Kurama-hegyen – történhetett.
Ezért senki sem mert leereszkedni a szurdokba, mert a tenguk ledobták volna a legmagasabb fa tetejéről vagy csőrükkel darabokra tépték volna. A Kurama-hegy körüli falvakban sok generáció mesélte a történeteket a tenguról és senki sem kételkedett abban, hogy a démonok még mindig ott élnek. Olyan rém legendák jártak szájról szájra, hogy a tenguk misztikus képességeik révén sziklákat dobáltak a hegy lejtőiről, patakot zúdítottak, amely elmosta a rizstermést, kövek hullottak a környező falvakra, mint az eső….
Másrészt a tenguk saját akaratuk és belátásuk szerint segíthettek egy személynek azzal, hogy természetfeletti erőkkel és képességekkel ruházták fel. A nagy Minamoto Yoshitsune (1159-1189), a szamurájeposz első nagy hősének legendája klasszikus példája lett az emberek ügyeibe való ilyen beavatkozásnak.
A nagyhatalmú Minamoto-klán örökösét, Yoshitsunét a klánjának egy másik befolyásos szamurájklán – a Taira – elleni harcban elszenvedett vereségét követően azzal a feltétellel hagyták életben, hogy pap lesz belőle. A Kurama-hegyi templomban való kiképzés azonban nem várt eredményeket hozott. Az akkor még gyermekkori nevén Ushivaka Yoshitsune mentora nem szerzetes volt, hanem egy Sojobo nevű harcias tengu (a tenguk királya), aki éjszakánként tanította őt harcművészetre, rendkívüli erőt, fantasztikus – egészen a modern kínai harcosok szellemében – ugróképességet,és felülmúlhatatlan fegyverforgatási képességet adva neki. Ennek eredményeként Yoshitsune elhagyta a Kurama-hegyet, hogy egyesítse a Minamoto erőit, és végül legyőzte a gyűlölt Taira-t.
- Felhasznált forrás és további érdekes információk a Kurama-hegyről: kattints IDE
Alább egy rövid, magyar feliratos videó a Kurama-dera templomról és a Kurama-hegyről:
A Kurama-hegy vallásai
8. század
Az első istenség, akit a hegyen tiszteltek, Bishamonten volt. 770-ben egy Gantei nevű szerzetes alapította ott a templomot. Egy történet szerint Gantei azt álmodta, hogy egy fehér ló egy szent helyre vezeti és ezt követően elindult, hogy megtalálja azt. Útközben megjelent egy fehér ló, amely Kurama-hegyhez vezette. A bejáratnál egy ogre megtámadta meg, de egy szerencsés pillanatban kidőlő fa agyonütötte és megölte az ogret. Gantei szerzetes reggel meglátta itt Bishamonten, a négy mennyei király egyikének, a gazdagság istenének és észak védelmezőjének szobrát és templomot épített a tiszteletére.
Huszonhat évvel később egy Fujiwara no Isendo nevű férfi szintén álmot látott egy fehér ló követéséről, mely a Kurama-hegyre vezette. Újra felállította az ottani templomot, átalakítva azt, hogy Bishamonten-t és az általa imádott istenség, Senju Kannon-t (Irgalom és Együttérzés istennője) is tiszteletét tegye benne. A templomépületeket Kurama-derának nevezte el, a hegy neve után.
9. század
A Kurama-dera a 9. század végén vált a Shingon szekta által használ szent hellyé. A Shingon Buddhizmus a japán ezoterikus buddhizmus, a „shingon” szó mantrát jelent.
12. század
A Kurama-dera ebben a században Tendai Buddhizmusra váltott. A Tendai a buddhizmus egy másik ezoterikus formája, amely a Lótusz-szútrát tartja alapvető szentírásnak.
1945 utáni időszak
A II. világháború után Kurama Koukyo néven egy új buddhista vallást és új templomkomplexumot alapítottak itt 1949-ben, mely így hivatalosan is elhagyta a Tendai-szektát.
A vallás a Shintó fogalmakat és a buddhizmus aspektusait ötvözi és ekkor helyezték el itt a harmadik istenséget, Goho Maosont. Ez az istenség az elbeszélések szerint 6,5 millió évvel ezelőtt jelent meg a Vénuszról és erősen hasonlít a hegyi Tengu megjelenésére: nagy orra, hosszú szakálla és szárnyai vannak. Néhányan úgy gondolják, hogy a Kurama-hegyi Tengu eredetileg Goho Maoson volt. Az új vallás, a Kurama Koukyo úgy döntött, hogy a három istenséget Sontenként, azaz szentháromságként fogják tisztelni, együttesen gyönyörű energiát alkotnak.
- Bishamonten a Napot és a Fényt képviseli. (tűz elem)
- Senju Kannon a Holdat és a Szeretetet képviseli. (víz elem)
- Goho Maoson a Földet és az Erőt képviseli. (föld elem)
Felhasznált forrás: – kattints IDE
A Kurama-hegy és a reiki kapcsolata
Főként nyugaton a reikisek hajlamosak azt gondolni, hogy a Kurama-hegy a reiki miatt híres, de ez nem pontos, noha a reiki, mint módszer világhírűvé vált.
Jessica A. Miller: A Reiki szülőhelye c. könyvében az olvasható, hogy Mikao Usui a hegy tetejének közelében meditált az Osugi Gongen nevű helyen, egy nagy szent fa (kami) helyén, amelyről azt mondják, hogy Maoson isten megtestesülése. 1922 tavaszán, 21 napig meditált ezen a hegyen és megtapasztalva a megvilágosodottság állapotát, különös szellemi gyógyító erő ébredt fel benne. A sírfelirat így fogalmaz:
A 21. nap kezdetén hirtelen úgy érezte, hogy egy nagy Reiki van a feje fölött és megértette az igazságot.
Lejöve a hegyről beütötte a lábujját egy kiálló cédrus fa gyökerébe, mely elkezdett vérezni, majd odakapva a kezét a seb elkezdett gyógyulni. Ez az, ahogy felfedezte a benne felébredt szellemi gyógyerőt az alapítómester.
Nincs információ arról, hogy Usui mester a megvilágosodását követően visszatért-e volna a Kurama-hegyre és hátralévő 4 évében volt-e további jelentősége a Kurama-hegynek a reiki fejlődésében… A Kurama-hegy mindenesetre egy különleges energetikával szellemi háttérrel rendelkező hely, melyet érdemes meglátogatni. Ezeken a linkeken ITT és ITT és ITT – további szemet gyönyörködtető fotókat és információt találsz.
