„Ahány ház, annyi szokás” – tartja a mondás. Ez különösen így van, ha különböző országok kulturális szokásait, etikett szabályait vesszük górcső alá. Ha ellátogatsz egy idegen országba, minden bizonnyal sok jellegzetes viselkedési formával találkozhatsz, melyeket nem ismersz vagy épp ellentétes azzal, ahogy te megszoktad azt a saját országodban. Különösen igaz ez Japánra, a felkelő nap országára, ahonnan a reiki is származik. Bár a háborút követően jelentősen modernizálódott az ország átvéve a nyugati szokásokat és talán meg is kopott a régi tradíció azonban a mai napig fellelhetőek és mindennapokban használatosak azok a szigorú japán etikett szabályok, melyek nyugati szemmel lehet furcsának tűnnek. Ezekből a szokásokból szeretnék röviden bemutatni néhányat.
Általánosan elmondható, hogy a japánok emberek nem várják el az idegenektől (gaijin), hogy ismerjék a szokásaikat, beszéljék nyelvüket, de bizalmat ébreszthetsz bennük, ha a tiszteled a hagyományaikat és hajlandó vagy elsajátítani néhány szót és alap viselkedési szokást.
Üdvözlés és a meghajlás
Az üdvözlésnek kiemelt szerepe van a japán kulturális etikettben. A különböző helyzetekben többféle üdvözlési forma használatos. Ha valakivel most találkozol először, ilyenkor „hajimemashite” -vel illik köszönteni, ami körülbelül ennyit tesz: “Örülök, hogy találkoztunk!”.
Ha megérkezel valahova, akkor így illik üdvözölni a másikat: “ojama shimasu”. Majd távozáskor: “ojama shimashita” kifejezéssel tudsz udvariasan elköszönni. Az általános üdvözlés az “ohayō gozaimasu” (Jó reggelt!), amit délelőtt 11-ig használnak, de ha aznap még nem találkoztál az illetővel bármikor köszöntheted így. Igen gyakori köszöntési mód a “konnichiwa”, mely késő délutánig illik használni és megfelel a „Jó napot!” magyar üdvözlési formának. A „Jó estét!” japánul így hangzik: “konbanwa”. Ha pedig nyugovóra térsz így köszönhetsz el: “oyasumi nasai” (Jó éjszakát!)
A meghajlás az üdvözlési szokás szerves része, mely elsőre nem tűnik nehéznek, azonban komplex szabályrendszere van, mely rendkívül szerteágazó. A legtöbb nyugati ember például nem is gondolná, hogy a nők és a férfiak meghajlása különböző. Míg a nők a meghajlás közben kezeiket a combjukon pihentetik, (mégpedig úgy, hogy az ujjak összeérjenek) addig a férfiak esetében a vigyázzálláshoz hasonló módon a kezek a comb mellett van és így fejezik ki a tiszteletüket. Azonban fontos figyelni a többi részletre is.
A meghajlás formája és módja függ a kortól és a társadalmi státusztól is. Így nem mindegy, hogy milyen mélyen és hosszan történik a tisztelet efféle kifejezése. A meghajlást mindenképpen illik viszonozni. Ennek elmulasztása durva illetlenségnek, sértésnek számít. A meghajlás metakommunikációja egyaránt kifejezheti a tiszteletet, az elnézés kérését, a köszönést vagy egymás üdvözlését. A meghajlást gyakran használják a nyugaton elterjedt kézfogás helyett. Ennek oka, hogy Japánban kerülik a fizikai érintkezést.
Ajándékozás
A japánok nagyon szeretnek ajándékozni. Erre nyár közepén és év végén tartott ünnepségeken (Ochugen és Oseibo) nyílik lehetőség.
Ez a félévenkénti ajándékvásárlás társadalmi kötelezettség a rokonok, kezelő orvosok, tanárok, mesterek, vezetők felé, mely sok japán számára nagy stresszel jár.
Régen az volt a szokás, hogy váratlanul adták át ezeket az ajándékokat, melyhez hosszas hajlongás is tartozott.
Ma többnyire az áruházak és csomagküldő szolgáltatások segítségével fejezik ki a hálájukat és szeretetüket. Az ilyenkor küldhető ajándék természetét bonyolult követelményrendszer határozza meg.
Maga a gesztus sokkal inkább formai, mintsem a tartalmon van a hangsúly.
Ez a mindennapi életben azt jelenti, hogy hétköznapi fogyasztási cikket vásárolnak, mely praktikus, ugyanakkor nem túl személyes. Az ajándék nem lehet különleges, sem speciális. Értéke általában 5 ezer yen. Sokkal fontosabb a csomagolás, mely minden esetben díszes és különleges.
Érdekes módon Japánban az ajándékot nem illik hagyományosan az ajándékozó szeme láttára kibontani, ezzel elkerülve, hogy nehogy olyan gesztust tegyen az ajándékozott, mely arra utalhat, hogy nem ez az élete ajándéka, megsértve az ajándékozót. Ajándékot nem elfogadni rettentő udvariatlanság, és minden esetben illik viszonozni az ajándékot. Az ajándék átadása és fogadás minden esetben két kézzel történik (ahogy a névjegy átadása is). Sőt arra is vannak szabályok, hogy mit nem szabad ajándékozni és valamiből 4-et adni balszerencsét jelent (mert a négyet japánul “shi”-nek, azaz halálnak is lehet olvasni).
Metakommunikáció és udvariasság
A japán kultúrában igen hangsúlyos az udvariasság, még abban a helyzetekben is, amikor egy japán nem akar udvarias lenni. A nyelv és a kulturális etikett nem teszi lehetővé a normáktól való eltérést. A japán kultúra alapvetően nem verbális, így nem kell mindent szóban kifejezni, de az ösztönös udvariasság megköveteli, hogy rengeteg beszéddel vegyék körül a cselekedeteiket. Így például a japánok szinte mindenért elnézést kérnek és az egyik leggyakoribb szó a “sumimasen”, azaz bocsánat.
Gyakran nehéz „nyugati fejjel” megérteni a japán kommunikációt. Egy japán például sose mond egyértelműen nemet. Ennek oka, hogy nem szívesen mondanak ellent, helyette homályos mondatokkal próbálják kivágni magukat elkerülve a szégyent. Így például, ha valaki valamilyen információ után érdeklődik és a kérdezőnek esetleg fogalma nincs arról, hogy mit mondjon, akkor sem fogja udvariatlanul elutasítani a kérdezőt. Addig mosolyog és hajolgat, amíg Te rá nem jössz, hogy ez zsákutca, s végül neked kell kihátrálni a szituációból. Hasonlóan, ha valaki nem ért valamit, nem illik visszakérdezni.
A felettes véleményét kétségbe vonni pedig szentség törés. Az érzelmek kimutatása szintén nem illendő. A nagyon széles mosoly a zavart, az elfogódottságot, a mérget leplezi el.
Érdekes szokások és japán illemszabályok
- Ha Japánban jársz mindenképpen érdemes az orrfújást nyilvános helyen elkerülni, mert visszataszítónak tartják és nagy illetlenségnek tartják. Ellenben a szipogás teljesen elfogadott. Ha mégis szeretnél orrot fújni, tedd azt elvonulva, papírzsebkendőbe fújva, melyet csak 1x használj és ne tégy használtan zsebre!
- Az ujjal mutogatás fenyegetést fejez ki a japán metakommunikációban, épp ezért kerülni kell ennek használatát.
- Közlekedési eszközön illetlenség telefonálni. A tömegközlekedési eszközökön ezért a legtöbb japán vagy alszik, vagy a mobilját nyomogatva csendben bonyolítja a mindennapos kommunikációját.
- Bárhova is utazol, illik ajándékot vinni mindenkinek.
- Nyilvános helyen nem elfogadott a férfi-női (testi) érintkezés.
- A pénz Japánban tisztátalan dolognak számít, ezért a pénzt nem illik mutogatni, és fizetéskor kézbe adni. A készpénz átadására használatos egy tárca. A nyugaton megszokott borravaló se szokás ebben a keleti országban.
- A tisztálkodásnak is külön etikai kódexe van. Így például külön papucsot használnak a toalett helyiségben, a fürdés előtt a zuhany használata mindig kötelező!
- Éttermekben általában közös tálon szolgálják fel az ételt, melyről csak 1x illik venni. Illik mindent megenni, különösen a rizst, melyet különösen nagy becsben tartanak. Az evés végeztével illik az evőeszközöket és a tányérokat az eredeti helyükre visszarakni étkezés után. Inni csak az után engedélyezett, miután mindenki megkapta az italát és elhangzik a “kampai”!
- A japánok nem értik a nyugati vicceket, így viccelődni sem illik.
- Semmiből ne adjunk páros számút vagy kilenc darabot.
Ha további japán etikett és illemszabályról tájékozódnál, ajánlom a figyelmedbe ezt a videót!
